terebély A: 1720 k. terepély (NSz.); 1784 terebély (Baróti Szabó: KisdedSz. 87); 1787 terepely (NySz.); 1795 Terepéj (NSz.); 1795 k. terepény (NSz.); nyj. telepe (MTsz.) J: ‹mn› 1 1720 k. ’nagy koronájú 〈fa, bokor〉; szétterülő, nagy kiterjedésű 〈tárgy〉 | dicht belaubt; sperrig’ (); 2 1770 k./ ’zömök, testes 〈személy〉 | wohlbeleibt’ (NSz.) | ‹fn› 1 1784 ’lombozat | Laubwerk’ (NSz.); 2 1864/ ’terjedelem, nagyság | Umfang, Größe’ (NSz.)

terebélyes A: 1754 terebélyes (NSz.); 1775 terebéles (NSz.); 1796 terébélyes (NSz.); 1798 terepélyes (NSz.); nyj. terebényes (MTsz.) J: 1 1754 ’nagy koronájú 〈fa, bokor〉; nagy kiterjedésű, szélesen elterülő | dicht belaubt; sperrig’ # (); 2 1775 ’sokfelé ágazó; szövevényes | weitverzweigt; verwickelt’ (); 3 1843 ’testes, zömök 〈személy, termet, testrész〉 | wohlbeleibt, dick’ (NSz.) Sz: terebélyesedik 1790 terebélyesedett (NSz.)

A szócsalád alapja, a terebély relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  Az eredeti változat a terepély, amelynek relatív töve -p mozzanatos képzővel a →terpeszkedik szócsaládéval azonos. A szóvég -ély névszóképző; vö. →fekély, veszély (→vész) stb. Az eredeti, valószínűleg főnévként használatos terebély melléknevesülése feltehetőleg a terebélyes visszahatásával magyarázható.

A terebélyes származékszó. |  ⌂  A terebély-ből keletkezett melléknévképzővel.

A szócsaládhoz még |  ⌘  A szócsalád tagjai a nyelvújítás korában terjedtek el.  ∼  Ugyanebből a relatív tőből: (R.) terepék ’kiterjedt, tágas’  (1790: NSz.).

Ruzsiczky: KazTájsz. 376; TESz. terebélyes a.; EWUng. terepes, terpeszkedik