tengely A: 1395 k. tengel (BesztSzj. 777.); 1587 Töngö (OklSz. tengëly-karika a.); 1590 Tengely, tẽngoͤly (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 56, 154); 1805 tengëly (NSz.); nyj. ténge (ÚMTsz.); tengő, tengü (MTsz.) J: 1 1395 k. ’forgó v. lengő testek rögzítésére szolgáló rúd, jármű kerekeinek támasztéka | Achse’ # (↑); 2 1925 ’a növény szára és gyökere együtt | Stengel samt Wurzel der Pflanze’ (RévaiLex. 18: 121) Sz: tengelyes 1463 [szn.] (MNy. 54: 560)
Ótörök jövevényszó. | ≡ Oszm. dingil; kar. tėngil ; csuv. tənəl; stb.: ’tengely’. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatóak. ⌂ A magyarba átkerült alak *teŋil. Az l > ly palatalizációhoz vö. →keselyű, → toklyó stb. ⊚ Másodlagos 2. jelentésében növénytani műszó.
☞ MNy. 3: 361; TESz.; EWUng.