tehát A: 13. sz. eleje/ tahat (KTSz.); 1372 u./ Tehat (JókK. 9); 1493 k. thahag (FestK. 11); 1515 k. that (AporK. 221); 1528 Tahad, tohat (SzékK. 373, 356); 1535 tęhat, tihat (NySz.); nyj. tëhát (MTsz.) J: ‹hsz› 1 13. sz. eleje/ ’hát, így, szóval | also, denn’ (↑); 2 1372 u./ ’akkor | so, dann’ (↑) | ‹ksz› 1372 u./ ’ezért, következésképpen | also, folglich’ # (JókK. 4)
Összetett szó. | ⌂ Az előtag egy ősi mutató névmás, azonos a →tova tövével; az utótag: →hát², szervetlen összetétellel keletkezett. A tehát alak az eredeti tahát ~ tohát változatból keletkezett elhasonulással. A szóvégi g az ismég (→ismét), ill. a sőg (→sőt) analógiájára keletkezhetett. Eredetileg időhatározószó volt; kötőszóvá következtető mondatokban vált.
☞ MNy. 15: 77, 52: 474; NytudÉrt. 38: 48; TESz.; EWUng.→ hát², tovaUN UEW. № 1058