tatárka A: 1533 Tatarka (Murm. 1540.) J: 1 1533 ’hajdina, pohánka | Buchweizen (Fagopyrum tataricum)’ (↑); 2 1590 ’cirok, köles | Hirse’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 34)
Ukrán jövevényszó. | ≡ Ukr. татарка ’pohánka, hajdina, tatárka’ [vö. ukr. татарин ’tatár ‹ember›’]. Vö. még szlk. tatarka; or. татарка; stb.: ’pohánka, hajdina, tatárka’. A szláv szó tulajdonképpeni jelentése ’tatár búza, tatár gabona’; a jelentéséhez vö. hajdina, pohánka. ⊚ Az ukránból való átvétel mellett szóföldrajzi okok szólnak; a szó az északkelet-magyarországi nyelvjárásokból a botanikai szaknyelvbe is bekerült.
☞ MNy. 1: 257, 45: 303; Kniezsa: SzlJsz. 521; TESz.; EWUng.→ tatár