tat¹ × A: 1305/ Tathus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 710); 1836 Tat hal (Kassai: Gyökerésző 5: 64) J: ’egy fajta silány hal, nyálkás compó | Art wertloser Fisch, Schleie (Tinca tinca)’
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) tåχt ’compó’; cser. (KH.) tatə̄ ’ua.’; md. (E.) tutka ’menyhal’, (M.) tutka ’compó’; észt tõtkes, tõkes ’ua.’; – szelk. tŭt, tūti̮ ’kárász’ [uráli *totke ’compó’]. ⌂ A szó belseji *tk > m. t hangváltozáshoz vö. →köt, →út stb. A magyarban a →hal² szóval tautologikus összetételt alkot; vö. →gobhal, →lepényhal stb.
☞ NyK. 49: 36; TESz. tat² a.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1068