taszít A: 1456 k. beltaʒÿtÿa [t-j] (SermDom. 2: 544); 1590 toszítandgya (NySz.); nyj. tajszit (MTsz.) J: 1 1456 k. ’hirtelen mozdulattal lök, nyom | stoßen, stürzen’ # (↑); 2 1817 ’elidegenít, eltávolít | entfremden’ # (NSz.); 3 1861/ ’〈test, tömeg egy másik testet〉 gyors távolodásra késztet | abstoßen’ (NSz.)
taszigál A: 1490 k. fel taʒÿgalnÿ [sz.] (NagyvGl. 111.); 1562 ki taszszigálác (NySz.); 1784 toszigálásban [sz.] (NSz.); 1880 tászigáljuk (NSz.) J: ’ide-oda lökdös | hin und her stoßen, herumstoßen’ #
Származékszó. | ⌂ A →tosz ’elmozdít, tol, lök, taszít’ szóból keletkezett műveltető, ill. gyakorító képzővel; vö. merít (→mer¹), huzigál (→húz) stb. ∼ Idetartoznak: taszint ’lök, taszít’ (1801: NSz.); taszingál ’ide-oda lökdös’ (1802: NSz.); ezek ugyanabból az alapszóból keletkeztek; a szó belseji n vagy egy szervetlen járulékhang, vagy mozzanatos képző lehet.
☞ TESz.; EWUng.→ toszUN UEW. № 1060