tarhó ∆ A: 1363 Tarhus [sz.] [szn.] (MNy. 71: 113); 1395 k. thar (BesztSzj. 1017.); 1405 k. taruh (SchlSzj. 1438.); 1522 Tharhos [sz.] [szn.] (MNyTK. 105: 27); 1550 tarojánn [?✐] (NádLev. 78); 1598 tarlóiátis [✐] (MNy. 6: 225); 1604 Taróh (Szenczi Molnár: Dict.); 1621 Tarh, Tarhotis (Szenczi Molnár: Dict.); 1666 tallóját (NySz.); 1708 Taroh (Pápai Páriz: Dict.); 1759 Tarhót (MNy. 37: 131); 1799 Tarha [□] (NSz.) J: 1 1363 ’(édes) aludttej | (süße) Dickmilch’ (↑); 2 1897 ’összement, megaludt tej | geronnene Milch’ (MTsz.)

Jövevényszó egy nyugati szláv nyelvből, valószínűleg a szlovákból. |  ≡  Szlk. tvaroh; – cseh tvaroh; le. twaróg: ’túró’ [tisztázatlan eredetű]. Vö. még or. тварог, творог ’ua.’.  ⌂  A szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásához vö. →cérna, →hála stb. A tarh változat, ill. a tarhó alak az olyan toldalékolt formák alapján keletkezett, mint a *tarohot > tarhot > tarhót. A tarha változat szóvége esetleg elhalványult birtokos személyjel, vagy a →hinta ~ →hintó váltakozás analógiájára keletkezett. A tarló változat népetimológián alapul a →tarló hatására.  ⊚  A szó a nyelvjárásokban él, főleg az Alföldön.

☞ MNy. 1: 165; Kniezsa: SzlJsz. 519; TESz.; EWUng.→ kvargli, túró