tarack¹ A: 1490 Taraz, Tarazk (OklSz.); 1491 tharaczk (SzapolyaiOkl. 214.); 1511 Trazk (OklSz.); 1520 Taraczkh (OklSz.); 1799 Toroczk (NSz.) J: ’egy fajta löveg | Feldschlange bzw. Haubitze’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kor. úfn. baj.-osztr.) darax ’ágyú, amelyből kő- és tűzgolyókat lőttek ki’ [< ném. (kor. úfn.) tarrisbüchs, (baj.-osztr.) tarraßbüchse: ’löveg, amelyet a falra állítottak’]. ⌂ A szóvégi szk, ck-s változatok hangátvetéssel és részben affrikálódással keletkeztek; vö. →suviksz. A szóvégi k nélküli változatokhoz vö. →barack, →palack stb. A tarack történelmi és katonai szakszó. Az efféle lövedék megnevezéséhez vö. még lat. (h.) Tharaskones [többes szám, tárgyeset].