tallér A: 1544 tallert (OklSz.); 1555 thaler (OklSz.); 1573 tallirral (RMNy. 3/2: 97); 1618 thalérban (NySz.); 1630 Tallérinak (NySz.); 1632 Talljertis (MNy. 68: 479); 1644 tarért (NySz.); 1653 talyér (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 371) J: ’a 16–19. sz.-ban használatos pénzfajta | Taler’
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. Taler, (kor. úfn.) taler ’egy fajta régi pénzérme’ [< ném. Joachimstaler (Guldengroschen), ’‹egy pénzérme megnevezése, amelyet 1518-tól Csehorszában, Szt. Joachimsthalban (Jächymov) vertek›’]. ≋ Megfelelői: fr. thaler; cseh tolar; stb.: ’tallér’. ⌂ Az ér szóvéghez vö. →hóhér, →kacér stb. ⊚ A tallér ma történelmi szakszóként él.
☞ TESz.; EWUng.→ dollár