taliga A: 1395 k. thalíga (BesztSzj. 766.); 1495 talyga (Neumann: Registrum 2668.); 1630 taloga (HOklSzj. 141); 1669 talyigácskákhoz [sz.] (NySz.); 1789 tallyigás [sz.] (NSz.); 1797 tajgákra (NSz.); 1810 Tajigájával (Balassa I.: Eke 211); 1821 toliga (NSz.) J: 1 1395 k. ’két-, ritkán négykerekű jármű, kordé | zwei-, selten vierrädriges Gefährt, Karren’ # (↑); 2 1521 ’eketaliga | Pflugkarren’ (MNy. 3: 323); 3 1549–1550 ’talicska, targonca | Schubkarren’ (MNy. 2: 112) Sz: taligás 1452 Thaligas [szn.] (OklSz.)

Vándorszó. |  ≡  Rom. teleagă ’kétkerekű szekér, taliga; szekér, fogat, teherautó; eketaliga’; or. телега ’egy fajta szekér, taliga, kordé’; ukr. телiга ’ua.’; blg. талига ’ua.’; újgör. ταλίχα ’ua.’; oszm. talika ’ua.’; stb. Forrása: bizonytalan, a szó úgy tűnik, Kelet-Európából terjedt el.  ⇒⌂  A magyarba valószínűleg elsősorban az oroszból vagy az ukránból került át.  ⌂  A balkáni nyelvekbe a magyar közvetítésével is kerülhetett.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 759; TESz.; EWUng.→ talicska