tagló A: 1799 tagló (NSz.) J: 1 1799 ’nagyobb állatok leütésére, levágására és feldarabolására alkalmazott, hosszú nyelű, fejszeféle szerszám | Fleischeraxt, Fleischbeil’ (↑); 2 1848/ ’buzogány; hosszúnyelű csatabárd, dárdaheggyel, horoggal a foka helyén | Streitkolben; Art Hellebarde’ (NSz.) Sz: taglóz 1855 taglózni [sz.] ’ritmikusan tagol, erőszakosan formál 〈nyelvet〉 | rhythmisch, gewaltsam gliedern 〈Sprache〉’ (NSz.); 1870 ’taglóval leüt | mit der Fleischeraxt niederschlagen’ (NSz.)
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ó képzővel, a ’megcsonkít, szétdarabol, feldarabol’, ill. ’csap, ver, üt’ jelentésű tagol (→tag) szóból.
☞ TESz.; EWUng.→ tag