sőreg × A: 1219/ ? Seureg [hn.] (VárReg. 74.); 1221/ ? Seuryegu [hn.] (VárReg. 226.); 1239 ? Zeurug [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 873); 1245/ Seureg [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 548); 1250 Sureg [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 548); 1341 Sewrugh [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 548); 1395 k. ſeureg (BesztSzj. 291.); 1405 k. ſereg (SchlSzj. 789.); 1685 sörege [□] (LevT. 2: 343); 1763 Söroͤg (NSz.); 1887 Síreg (Herman: HalK. 2: 763) J: ’egy fajta (tok)hal, kecsege | Stör, Sterlet’

Csuvasos típusú ótörök jövevényszó. |  ≡  Csuv. šəwrəɢɛ ’csúcs’, šükkerey pulǝ̑ ’kecsege’; – tat. söirök ’ua.’; tar. sǖrük ’ua.’; stb. [< tör. *süvri, *sivri ’csúcs’]. A megnevezés jelentéstani alapja a kecsege csúcsos fejformája lehetett.  ≋  Megfelelői: kalm. šögṛliɢ; or. севрюга; stb.: ’kecsege’.  ⌂  A magyarba átkerült alak *šiβrig; a szótagvégi β vokalizációjához vö. →kóró, őröl (→őr¹) stb. Az átvétel bizonyosan a Fekete-tenger környékén mehetett végbe. A sörege változat esetleg -e kicsinyítő képzőt tartalmaz.

☞ MNy. 13: 185, 17: 24; NyK. 49: 215; AOH. 21: 125; TESz.; EWUng.