sütnivaló A: 1783 sütni-valónk (NSz.) J: 1 [főleg birtokos személyjellel, állandósult szókapcsolatban] 1783 ’ész | Verstand. Grütze’ (↑); 2 1792 ’élesztő, kovász | Sauerteig’ (Baróti Szabó: KisdedSz.)
Szófajváltással keletkezett összetett szó. | ⌂ A →süt ige sütni főnévi igenevének + a →való ’alkalmas, megfelelő’ melléknévnek főnevesüléssel együtt járó, határozós, alárendelő összetétele. Hasonló keletkezésmódhoz vö. ennivaló (→eszik), innivaló ’ital’ (1592: NySz.) stb. Az ételkészítéshez tartozó 2. jelentés az eredeti; a konkrét > elvont jelentésváltozáshoz, ill. a konyhaművészetre és a gondolkodásra vonatkozó jelentések összefüggéséhez vö. forral (→forr), →kisüt, sületlen (→süt) stb.
☞ MNy. 1: 86; Kertész: Szok. 58; O. Nagy: MiFán 281; TESz.; EWUng.→ süt, való