süpped A: 1510 k. sephedÿek [ik □] (AporK. 187); 1560 k. seppedekós [sz.] (GyöngySzt. 1071.); 1575 ſebedékes [sz.] (Heltai: Krón. 208); 1585 k. Sóppedek [sz.] (Gl.); 1675 Suppadoznak vala [sz.] (NySz.); 1683 sippadozni [sz.] (NySz.); 1713 Suppedezni [sz.] (Kis-Viczay: Sel. 204); 1810 Süppedek (NSz.) J: 1 1510 k. ’〈puha, laza anyag〉 lefelé nyomódik; puha laza anyagba bemélyed | nach unten sinken 〈weiches, lockeres Material〉; in weiches, lockeres Material sinken’ # (); 2 [magába ~] 1892 ’tehetetlenül, leverten magába zárkózik | sich deprimiert verschließen, in sich versunken sein’ (NSz.) Sz: süppedék 1560 k. [sz.] ’ingovány | Morast’ (); 1574 ’ingoványos, süppedő | morastig’ (NySz.); 1789 ’alávaló, alja 〈nép〉 | gemein, niederträchtig 〈Volk〉’ (NSz.) | süppedékes 1560 k. ()

süppeszt A: 1807 suppasztja (NSz.); 1808 Sippaſztani [sz.] (Sándor I.: Toldalék 496); 1835 Sepheszt (Kassai: Gyökerésző 4: 296); 1870 süppeszt (CzF.) J: 1 1807 ’ledönt, összeroskaszt | umstürzen, zusammenfallen lassen’ (); 2 1835 ’süppedésre késztet, süppedést okoz | (ver)senken’ # ()

A szócsalád alapja, a süpped örökség, ugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (AL.) šēp-, (Szo.) sēp- ’elmerül, elsüllyed’ [ugor *čeppɜ- ’besüllyed, elsüllyed, lesüllyed’; onomatopoetikus eredetű].  ⌂  A magyar szó belseji pp geminálódással jött létre az ősmagyar *p-ből; vö. →csupor, →lep stb. A végződés -d kezdő-gyakorító képző. A palatális formában elhomályosult az onomatopoetikus jelleg; a veláris tőhöz a belső keletkezésű onomatopoetikus igék köréből; vö. →zsuppan. Az ü-s alakok elterjedése a →süllyed hatására is végbemehetett.

A süppeszt fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A süpped alapján jött létre -szt műveltető képzővel az árad : áraszt (→ár¹) típusú párok mintájára.

FUF. 11: 188; MNy. 28: 47; TESz.; MSzFE.; EWUng. zsuppanUN UEW. № 1742