süllő [6] A: 1138/ ? Sileu [szn.] (MNy. 32: 132); 1211 Silleu [szn.] (OklSz.); 1260 Scylew [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 388); 1274/ Syliethou [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 877); 1294 ? Selleud [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 345); 1395 k. ſcilew (BesztSzj. 299.); 1405 k. ſille (SchlSzj. 798.); 1514 swllw (OklSz.) J: ’édesvízi ragadozó hal | Zander (Lucioperca lucioperca)’ #
Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Csuv. šǝ̑la ’fogas (süllő)’ [< csuv. šǝ̑l ’fog’; eredetéhez vö. →fogas]. Az ócsuvas alak *šiläk (~ köztörök *tišäk) lehetett; a török alapszóhoz vö. ujg. tiš; KH. tiš; oszm. diș stb.: ’fog’. A csuv. l ~ köztörök š megfeleléshez vö. →dél, →dől, →kölyök. ⌂ A magyarba átkerült alak *šillik; a szóvéghez vö. →bölcső, →kőrő stb. ⌂⇒ A magyarból: ném. (au.) Schill; rom. șalău: ’fogas (süllő)’.
☞ MNy. 23: 190; NyK. 49: 216; TESz.; Ligeti: TörK. 17, 46; EWUng.