sórál ∆ A: 1570 sorál (NySz.); 1631 fel- ... alá- sórálástól [sz.] (NySz.) J: 1 1570 ’(hivalkodva, dologtalanul) járkál, sétál; bolyong, csatangol | (protzenhaft, untätig) spazieren, herumschweifen; umherstreichen’ (↑); 2 1835 ? ’somfordál; (el)sompolyog | herumschleichen; wegschleichen’ (Kassai: Gyökerésző 4: 331), 1885 ’ua.’ (Nyr. 14: 573)
Származékszó. | ⌂ A sor² ’örvénylik, kavarog, forog’ (→sorol) szóból -ál gyakorító képzővel; vö. dobál (→dob¹); vö. még metél (→met) stb. A szó tulajdonképpen a →sorol alaktani változata. ∼ Ugyanebből az alapszóból játszi gyakorító képzővel: sórikál ’(tétlenkedve, pöffeszkedve) jár-kel, kószál’ (1838: Tsz.). Idetartozik: (N.) seremorál ’jár-kel, kószál, kóborol’ (MTsz.) ikerszó, amely a sórál-mórál ’ua.’ (1570: NySz.) ikerszóból keletkezett.
☞ TESz. seremorál a. is; EWUng.→ sorol