sóhajt A: 1577 sohajtani [sz.] (KolGl.); 1585 suhaytas [sz.] (Cal. 450); 1650 sóhajtozva [sz.] (Szily: NyÚSz.); 1811/ sohatván [sz.] (NSz.) J: 1 1577 ’mélyet lélegzik, és a beszívott levegőt hosszan, hallhatóan kibocsátja | seufzen’ # (↑); 2 1585 ’panaszosan nyög; kínlódik | stöhnen; leiden’ (↑); 3 1617 ? ’óhajt, kíván, sóvárog | wünschen, sich sehnen’ (NySz.), 1643 ’ua.’ (Comenius: Jan. 187) Sz: sóhajtozik 1650 [sz.] (↑)
sóhaj A: 1787 sohajjal (MNy. 9: 454); 1823 sóhajocskáért [sz.] (NSz.) J: ’sóhajtás | Seufzer’ #
A szócsalád alapja, a sóhajt onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő valószínűleg összefügg még a →suhog szócsalád tövével, és esetleg a →sóvárog szócsaládéval is. A végződés gyakorító funkciójú műveltető képző; vö. →óhajt. A 2. és 3. jelentés metonímia.
A sóhaj elvonás eredménye. | ⌂ A sóhajt szóból jött létre elvonással; vö. óhaj (→óhajt).