sín A: 1395 k. ʒen vas [? ɔ: ſen vas] (BesztSzj. 759.); 1405 k. ſen vas (SchlSzj. 1286.); 1417 sen (OklSz.); 1462 Sinwas (OklSz.); 1519 senghwas (OklSz. sing a.); 1548 syng (OklSz.); 1566/ sén-vas (OklSz.); 1595 Sinn waſert (MNy. 62: 238); 1618 Sinyvasakat (Radvánszky: Csal. 3: 30); 1792 Sín ſzeg (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1875 sineg (Nyr. 4: 190); 1912 Előcsín, Színvas (Frecskay: MestSz. 442, 569); nyj. sink (Nyatl.) J: 1 1395 k. ’〈abroncsnak, pántnak való〉 laposra nyújtott v. vert vasrúd, vaslemez; abroncs, vaspánt | Stabeisen, Schieneisen; Radschiene, Eisenband’ (); 2 1490 ’kar-, lábszárvédő vas 〈vértezet része〉 | Armschiene, Beinröhre 〈Teil der Rüstung〉’ (OklSz.); 3 1845 ’vasúti vágány alkotórésze | Eisenbahnschiene’ # (NSz.); 4 1882 ’gép mozgó alkatrészének csúszását, gördülését szabályozó alkatrész | Laufschiene’ (NSz.); 5 1883 ’sérült, törött testrész rögzítésére való gyógyászati eszköz | Schienenverband’ (Balogh K.: OrvMűsz. Schiene a.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) schin, (R. k.-ném.) schene, scheen: ’cső; sípcsont; keskeny fém- v. falemez’, (R.) schin ’vaspánt, abroncs; a vértezet kar-, ill. lábszárvédő része; kötés rögzítésére használt gyógyászati eszköz, sín’, (baj.-osztr.) ’fonáshoz használt szalag; abroncs’, (h. kor. úfn.) schen, schin ’fémszalag, sínvas’, (E.) šin ’vaskapocs; keskeny falemez; abroncs’, – ném. Schiene ’vasúti sín, villamossín; sín mint gyógyászati eszköz; stb’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. σχασμός ’bevágás’; lett šk'ieva ’repedés a fában’; stb.].  ≋  Megfelelői: szbhv. šina; le. szyna; stb.: ’(villamos)sín’.  ⇒⌂  A szó a magyarországi német kézművesek nyelvéből kerülhetett a magyarba.  ⌂  Meghonosodásában valószínűleg szerepet játszott a korai sínvas() összetételből való önállósulás is; az összetétel a ném. Schieneisen ’rúdvas; sín’ szóból ered. – A g-re végződő változatok esetleg a →sing hatására keletkezhettek.

Mészöly-Eml. 153; TESz.; EWUng. csinvat, sifli, sing, sit, tiszta, zsindely, zsúp