ség † A: 1055 adſeg [hn.] (TA.); 1086 Seę sec fehę [hn.] (Györffy: DHA. I: 251); 1214/ Segu [hn.] (VárReg. 315.); 1281 Seeg [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 278); 1306 ? Hydegsyg [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 610); 1751 Szégh [hn.] (MNy. 46: 56) J: ’domb; hegy | Hügel; Berg’
Valószínűleg örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (Szo.) śaŋoko ’magaslat, domb, földhalom; hely, rész ‹a szánon›; dolog, tárgy’; osztj. (O.) śuŋk ’egyenetlenség, bucka; domb’; cser. (KH.) šüŋγä ’földhalom, csomó’; észt sünk ’magasabb füves domb’; ? lp. (norv.) čodne ’daganat, púp, kelés’ [fgr. *ćiŋkä vagy *ćüŋkä: ’domb’; ez a →ság feltehető finnugor alapnyelvi előzményének a palatális változata lehetett.]. ⌂ A hangtanához vö. →süly ill. →szeg¹. A szég változathoz vö. →sövény, →sün stb. A →ság-hoz hasonlóan, csak helynevekben őrződött meg, ezért jelentésére csak a rokon nyelvi megfelelők jelentéséből és a földrajzi névi alkalmazás eseteiből következtethetünk. ⚠ A -ság ~ -ség névszóképzővel való összefüggése kevésbé valószínű.
☞ FUF. 11: 262, 32: 249; TESz.; UEW. 37, 838; EWUng.→ ság, seggUN UEW. № 1734; UEW. № 65; UEW. № 85