sármálú ∆ A: 1604 Sármalo (Szenczi Molnár: Dict.); 1643 Sarmalyu (Comenius: Jan. 31); 1708 Sármáló (Pápai Páriz: Dict.); 1787 Sarmantyuk (NSz.); 1808 Sármálú (Sándor I.: Toldalék) J: ’a pintyek családjába tartozó, veréb nagyságú, begyén, torkán sárga színű madár | Ammer (Emberiza)’
sármány A: 1685 sármály (NySz.); 1702 sármányról (NySz.); 1853 sármán (NSz.) J: ’a pintyek családjába tartozó, veréb nagyságú, begyén, torkán sárga színű madár | Ammer (Emberiza)’
A szócsalád alapja, a sármálú szófajváltással keletkezett összetétel. | ⌂ Főnevesülés a →sár² és a →mál főnév -ú melléknévképzős málú ’begyes’ alakjából keletkezett, jelzős alárendelő összetétellel.
A sármány elvonás. | ⌂ A sármány elvonással keletkezett a sármályú-ból, a sármálú változatából. A szóvégi ly > ny hangváltozáshoz vö. →harkály, →vőfély stb.
A szócsaládhoz még | ∼ Egyéb megnevezése: sárgyóka ’ua.’ (1835: Kassai: Gyökerésző 4: 273); valószínűleg a →sár² szó -óka kicsinyítő képzős származéka, de a szó belseji gy szerepe tisztázatlan.