sár² † A: 1055 ? ſar feu [hn.] (TA.); [1131] ſar [szn.] (ÓMOlv. 27); 1332 sar (OklSz.) J: ‹mn› 1 1055 ? ’sárga | gelb’ (↑), 1332 ’ua.’ (↑); 2 1513 ’szőke | blond’ (NagyszK. 119) | ‹fn› 1 1395–1402 ’sárgaság 〈mint betegség〉 | Gelbsucht’ (MNy. 17: 27); 2 1559 ? ’epe | Galle’ (Székely I.: Krón. 130a), 1560 k. ’ua.’ (GyöngySzt. 3145.); 3 1560 k. ’kolera | Cholera’ (GyöngySzt. 4574.)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  A törökben leginkább csak a szó származékai élnek; vö. kök-török sarı̈γ ’sárga sápadt’; oszm. sarı ’ua.; szőke’; csuv. šur(ǎ) ’fehér, világos; szürke, ősz ‹haj›’; stb. Vö. még kaz. Šarkel   [hn.], tkp. ’fehér ház’.  ≋  Megfelelői: mong.  (kmong.) šira; burját šara; stb.: ’sárga, sárgás’.  ⌂  A magyarba átkerült alak a ’fehér’ jelentésű *šarı̈ vagy *šar lehetett. A főnévi jelentések másodlagosak, és az epe, ill. az epebetegek sárgás színével vannak összefüggésben; vö. vog.  (Szo.) wośram ’sárga; epe’; cseh žlutý ’sárga’ : žluč ’epe’; gör. χόλος ’epe’ : χολέρα ’kolera’; stb. A földrajzi nevekből kimutatható korai adatok nem különíthetők el egyértelműen a →sár¹ adataitól.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; Nyr. 41: 68, 66: 71; TESz. sárga a.; Ligeti: TörK. 477; EWUng.→ málinkó, sárarany, sárga, sarha, sárhodik, sármálú