sár¹ A: 1055 ? ſar feu [hn.] (ÓMOlv. 22); [1200 k.] ? Saru [hn.] (An. 47.); * 1075/ 1207 Sarustou [sz.] [hn.] (MonStrig. 1: 56); 1372 u./ ſarual (JókK. 3) J: 1 1055 ? ’sáros folyóvíz; mocsár, láp, ingovány | schlammiger Fluß; Sumpf, Morast’ (↑), * 1075/ 1207 ’ua.’ (↑); 2 1372 u. ’víztől híggá vált föld | nasse, aufgeweichte Erde, Kot’ # (↑); 3 1533 ’agyag | Lehm’ (Murm. 309.); 4 1560 k. ’széklet | Exkrement’ (GyöngySzt. 4574.); 5 1604 ’salak | Schlacke’ (Szenczi Molnár: Dict. Scória a.) Sz: sáros * 1075/ 1207 [hn.] (↑)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Csuv. šor, šu̬r; CC. saz; tat. saz; stb.: ’mocsár, láp, ingovány’. Megfelelői a mongol és tunguz nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alakja *šār lehetett. A korai, legnagyobbrészt földrajzi névi adatokban a jelentések nem mindig választhatók szét egyértelműen, valamint a →sár² jelentéseivel is keveredhettek.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; Bárczi: TihAl. 35; TESz.; EWUng.→ sárhodik, sárkány