szőke A: 1082/ Ʒeuke [szn.] (MNL (OL) Dl. 7460); 1181 ? Scuched [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 393); 1198 ? ſcukeʒeu [szn.] (MNL (OL) Dl. 40001); 1211 Zeuke [szn.] (PRT. 10: 508); 1408 ? Zeke [szn.] (MNy. 67: 235); 1549 ʒekes [sz.] (RMNy. 2/2: 67); 1594 szőjke [?] (OklSz.); 1818 szölke (NSz.); nyj. szülke (MTsz.) J: 1 1181 ? ’szalmasárga színű 〈haj, szőr〉 | blond’ # (), 1211 ’ua.’ (); 2 1181 ? ’világossárga, fakó | weißgelb, fahl’ (), 1539 ’ua.’ (RMNy. 2/2: 34); 3 1750 ’világos színű | hellfarbig’ (MNy. 60: 491) Sz: szőkés 1549 () | szőkít 1818 szőkíté (HasznMul. 1818/6: 43)

sző² A: 1086 ? Seudi [sz.] [szn.] (Györffy: DHA. I: 253); 1198 ſcukezeu [szn.] (MNL (OL) Dl. 40001); [1270] zeu (Györffy: ÁMTF. 1: 67) J: 1 1086 ? ’szőke 〈haj〉 | blond’ (), 1198 ’ua.’ (); 2 [1270] ’a gesztenyeszínnél világosabb, fakó színű 〈szőrű ló, szarvasmarha〉 | weißgelb, fahl 〈Pferd, Ochse usw.〉’ ()

A szócsalád alapja, a →sző² valószínűleg örökség az ugor korból. |  ≡  Osztj.  (V.) säŋki ’világos, tiszta; éles, vakító; fény ‹égbolté v. tűzé›’, (DN.)sȧŋkə ’világos, tiszta; fény; világosság, világ’ [ugor *säŋɜ ’világos, tiszta’].  ⌂  A szóvég kialakulásához vö. →², →sző¹ stb. A szó eredetileg a világosabb színárnyalatok jelölésére szolgált.

A szőke származékszó. |  ⌂  A sző² melléknévből keletkezett kicsinyítő képzővel; vö. szürke (→szür).

NyK. 47: 462; TESz. szőke a.; MSzFE. szőke a.; EWUng. sző² a. ég², szög, zöld