szóló A: 1787 Solo (NSz.); 1789 Soláját, szóló (Gáldi: Szótir. 34) J: ‹fn› 1 1787 ’egyedül előadott zene-, énekszám v. táncszám | Alleinspiel 〈Musik, Tanz〉’ (↑); 2 1865 ’〈kártyajátékban〉 többek ellen játszott egyéni játék | Spiel eines einzelnen gegen mehrere Mitspieler〈im Kartenspiel〉’ (Babos: KözhSzt.) | ‹mn› 1835 ’egyedül előadott 〈ének, tánc〉 | Solo- 〈zB. Sologesang, -tanz usw.〉’ (Kunoss: Gyal.)
szólista A: 1852 solista (BpViszhang 1852. aug. 29.: [2]); 1880 szolistákat (NSz.); 1913 szólista (Horváth: HSz.) J: ’szólót éneklő, táncoló személy | Solist(in)’
Olasz jövevényszók, német közvetítéssel is. | ≡ Ol. solo ’egyedül; magánszám, szóló’; – vö. még ném. solo ’egyedül’, Solo ’magánszám’ | ol. solista ’szólista’; – vö. még ném. Solist(in) ’ua.’. Az olaszban a lat. solus ’egyetlen, egyedüli’ szóra megy vissza. ≋ Megfelelői: fr. solo, soliste; or. соло, солист; stb.: ’szóló’, ’szólista’.