széles A: 1009/ ? Ʒelews [szn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1093/ ? Ʒelesvrs [hn.] (MNL (OL) Dl. 248764); 1181 ? Zeles [hn.] (OklSz.); 1135/ Sceleus [hn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1314 ? Zylus [szn.] (MNy. 63: 369); 1371 Zyleskuth [hn.] (FNESz. Széleskút a.); 1372 u./ ʒeles (JókK. 130); 1380 k. ziliss (KönSzj. 94.); 1413 Zelewsuth [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ mėgzėleſeitè [sz.] (BécsiK. 31); 1416 u./² megʒ́ėlèſeitic [sz.] (MünchK. 28va); 1560 k. Zellessegh [sz.]; szelies (GyöngySzt. 3866., 4294.) J: ’kiterjedt, tág körű | ausgedehnt; breit’ # Sz: szélesség 1416 u./¹ zelėſſėgèt (BécsiK. 11) | szélességű [csak szókapcsolatban] 1416 u./¹ zelėſſeģo̗ (BécsiK. 50) | szélesít 1416 u./¹ (↑) | szélesítés 1416 u./¹ megzeleſeiteſerè (BécsiK. 216) | szélesül 1416 u./¹ zeleſo̗ltènèc èl (BécsiK. 276)

Származékszó. |  ⌂  A →szél¹ ’szél, perem; szegély’ -s melléknévképzős alakja; vö. feles (→fél²), oldalas (→oldal) stb. Az elnevezés magyarázata, hogy bizonyos dolgok, eszközök két széle, ill. szegélye egymástól távol helyezkedik el.

☞ TESz. szél¹ a.; EWUng.→ szél¹