szél¹ A: 1093/ Papʒele [hn.] (MNL (OL) Dl. 248764); 1138/ ? Sele [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1245 Ketbarana scele (OklSz. szél² a.); 1539 Zile (RMNy. 2/2: 35); 1562 sze͔llyék [? l-j] (NySz.); 1659 határ szelljben (NyIrK. 32/2: 172); 1752 széjben (NytudÉrt. 1: 67) J: 1 1245 ’határ, vég; határvidék | Grenze; Grenzgebiet’ (↑); 2 1395 k. ’szegélydísz; szegélyzsinór | Randverzierung; Paspel’ (↑); 3 1405 k. ’vminek a határvonalhoz eső, külső része | Rand; Saum, Kante’ # (SchlSzj. 1034.); 4 1512 k. ’szélesség | Breite, Weite’ (WeszprK. 102); 5 1519 ’vízpart | Ufer’ (JordK. 40); 6 1708 ’szövetszélesség 〈mint mérték〉; a kiszabott szoknya egy része | Stoffbreite 〈als Maß〉; eine Bahn des Frauenrockes’ (Pápai Páriz: Dict.) Sz: széleszt [főleg igekötővel] 1551 El széleszte ’elszór, szétszór, eloszlat | zerstreuen’ (NySz.) | széled [főleg igekötővel] 1566 el széledek (NySz.) | szélső 1604 ʃʒélsoͤ (Szenczi Molnár: Dict. Choriámbus a.) | szélsőség 1807 Szélsöségeket (NSz.) R: széltében 1590 szeltében (NySz.) | szélről 1765 föl szérül (MNy. 59: 237)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (AK.), (Szo.) sēl ’oldal, szél’; osztj.  (O.) sil ’szél, perem ‹pl. kemencének›, vmi melletti helyiség; hajópárkány, ill. annak felső széle, szegélye; part’ [ugor *selɜ ’szél, perem’].  ⌂  A szély változathoz vö. →mál, →mell. A ’szél, perem’ jelentés lehetett az eredeti; az 1. jelentéshez vö. →határ. A 4. és 6. jelentés a →széles hatására alakult ki.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ széjjel, széles, szélhámos, szét, útszéliUN UEW. № 1847