széjjel A: 1372 u./ ? ʒelnel (JókK. 96); 1520 sellel (GyöngyGl. 266.); 1541 ʃʒilvel (Sylvester: ÚT. 2: 118); 1552 szélyel (RMKT. 3: 335); 1558 ʒellyël (RMNy. 2/2: 146); 1589 szilliel (Balassi: Com. 320); 1742/ széjjel (NSz.); 1808 Szélvel (Sándor I.: Toldalék); 1857 széjel (NSz.); nyj. szelel, széllë, szervël, szílle, szíllé, szível (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ? ’több irányba távolodva, távolítva, szét | auseinander 〈Lat〉’ # (↑), 1543/ ’ua.’ (Tinódi: Cronica m2b); 2 1520 ’szerteszét, mindenütt | umher, durcheinander 〈Lok.〉’ # (↑)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A →szél¹ ’perem, szegély; határterület’ szóból keletkezett, valószínűleg -l ablatívuszraggal. Az -l ablatívuszrag jelentésfejlődéséhez vö. →belül, →kívül stb. A széjjel alak a szó belseji l hangzóközi kettőződésével és palatalizációjával keletkezett. – Annak a magyarázatnak, miszerint a széjjel szó -vel eszközhatározó raggal keletkezett a →szél¹ szóból, ellentmond, hogy a -vel eszközhatározó rag nem használatos helymegjelölésre. A szó belseji v-s változatok egyes -vel ragos határozószók analógiájára jöhettek létre; vö. →éjjel, →holval stb.

☞ I.OK. 7: 109; TESz.; NytudÉrt. 89: 119; EWUng.→ szanaszét, szél¹