szégye × A: 1211 ? Zegge [hn.] (OklSz.); 1257 Seege (OklSz. szégye a.); 1400 zegie (OklSz. szégye a.); 1559 czeghe (LevT. 1: 333); 1604 Szégye (Szenczi Molnár: Dict.); 1887 Czége (Herman: HalK. 2: 779) J: ’erős husángokból álló, kerítésszerű halfogó rekeszték | Art Wehrvorrichtung (zum Fischfang)’
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. (N.) sȅđa, sjȅđa; szlk. (N.) sedza; or. (N.) ceжa; stb.: ’erős husángokból álló, kerítésszerű halfogó rekeszték’ [< szláv *sěd- ’ül’]. Az elnevezésnek az az alapja, hogy a halász a gát, rekeszték kapuja fölé ülőalkalmatosságot szokott magának készíteni. ≋ Megfelelői: ném. (N.) seese ’erős husángokból álló, kerítésszerű halfogó rekeszték’. ⌂ A csege ’vízrekesztés’ (1831: Kreszn.), ’kamarazsilip’ (1880: MNy. 11: 453) a szégye ~ cége téves olvasatán alapul.
☞ EtSz. cége a.; UngJb. 7: 122; Kniezsa: SzlJsz. 494; I.OK. 10: 159; TESz. cége a., csege a. is; EWUng.→ beszéd, naszád, rásza, szeccel, szomszéd, zsöllye