szárcsa A: 1322/ Zarchazek [hn.] (MNy. 10: 426); 1395 k. ʒarka [ɔ: ʒarcha] (BesztSzj. 1177.); 1585 Szartza (Cal. 583); 1643 ſártsa (Comenius: Jan. 30); nyj. sárc (OrmSz.); sárca (MTsz.) J: ‹fn› 1 1322/ ’csóka nagyságú, fekete tollazatú, fehér csőrű és homlokú vízimadár; 〈különféle sötét színű, fejükön, nyakukon, homlokukon fehér foltot viselő vízimadarak (pl. vízityúk, búvárkacsa, bíbic, kormorán, réceféle) neveként〉 | Bläßhuhn; 〈Benennung anderer, ähnl. Wasservögel〉 (Fulica atra atra)’ (↑); 2 1870 ’fehér homlokú fekete ló | schwarzes Pferd mit weißer Stirne’ (CzF.) | ‹mn› 1791 ’fehéres, kopaszos 〈ló lába〉 | weißlich, kahl 〈Bein des Pferdes〉’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →szár¹ ’sárgás’ -csa kicsinyítő képzős alakja. Az elnevezést az ezzel a szóval jelölt madár, ill. ló testén látható feltűnő világos folt magyarázza; vö. holdas (→hold¹), →hóka; vö. még ném. Bläßhuhn ’szárcsa’.

☞ MNy. 8: 304; Nyr. 76: 466; TESz.; EWUng.→ szár¹