szán² A: 1263/ Zaanuth [hn.] (OklSz.); 1395 k. ʒan (BesztSzj. 767.); 1793 szány (NSz.) J: 1 1263/ ’két talpon csúszó jármű | Schlitten’ # (↑); 2 1962 ’csúszó gépalkatrész | gleitender Maschinenteil’ (ÉrtSz.); 3 1962 ’hordóknak ferde pályán való görgetésére használt gerendaszerkezet | Schrotbaum, Schrotleiter zum Fortrollen von Fässern’ (ÉrtSz.) Sz: szánkázik 1552 szánkázhatnék [sz.] (NádLev. 89) | szánka 1577 k. Sʒankan ’két talpon csúszó jármű | Schlitten’ (OrvK. 45); 1644 ’csúsztatógerenda | Schrotbaum’ (MNy. 80: 380) | szánkó 1785 ſzánkó [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Riskó a.)

Vándorszó. |  ≡  Bizonyára a következő finnugor és kelet-európai szavakkal függ össze: vog.  (Szo.) sun; finn  (N.) saani, sani; bask. sana; csuv. śona; rom. sanie; or. сани; lett sanus, sanas; stb.: ’szán’.  ⌂  A magyarba még a honfoglalás előtt kerülhetett egy kelet-európai, esetleg szláv nyelvből. A szánka  (↑) valószínűleg származékszó, de a szlávból való kölcsönzés lehetősége sem zárható ki; vö. szbhv. sanjkati se ’szánkázik’; szln. sanke ’szán, szánkó’; stb. A 2. és 3. jelentés metafora; vö. még ném. Schlitten ’csúszótalpas közlekedési eszköz; csúszó gépalkatrész’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 749; TESz.; EWUng.→ gyalog-