szál¹ A: 1211 ? Zalas [sz.] [szn.] (PRT. 10: 503); 1405 k. ʒal (SchlSzj. 284.); 1704 szályokat (RákFLev. 1: 76); 1796 száll karókat (NSz.); nyj. szála [□] (NéprÉrt. 48: 116) J: 1 1211 ? ’szőrzetnek, tollazatnak egy eleme | Einzelstück der Behaarung, des Gefieders’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1211 ? ’növényi szár, fűszál, nádszál stb.; száras növényzetnek egy eleme | Stengel; Einzelnes eines Halmgewächses’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (SchlSzj. 969.); 3 1411 ’hosszú, egyenesen felmeredő tárgy; kőszál, szálfa stb. | langer, aufragender Gegenstand; Felsen, Holzstamm’ (OklSz. kőszál a.); 4 [jelzői értékben; egy ~, főleg tagadásnál] 1510 ’nagyon kevés, egy kicsi | sehr wenig, gering; (k)ein einzig’ (PéldK. 49); 5 1519 ’fonal, cérna, ill. ennek egy darabja | Faden’ # (JordK. 344); 6 1563 ’〈meghatározott számú személy v. tárgy〉 | 〈Zählwort, nach Num, als Anzahl von Personen, länglichen Dingen〉’ (LevT. 2: 32); 7 [ember(ek) jelzőjeként] 1695/ ’magas, egyenes tartású 〈termet, személy〉 | hochgewachsen, stämmig’ (NySz.); 8 1821 ’hosszmérték egysége: öl, hat láb | Längenmaß: sechs Fuß’ (NSz.); 9 1843/ ’kötelék | Strang’ # (NSz.); 10 1865/ ’bonyolult történésnek egy összetevője; bonyolult szervezeti egységnek egy tényezője | Faden eines komplizierten Geschehens; Aufbauelement einer Organisation’ (NSz.); 11 1936 ’fának hasadása, hasadási iránya | Spaltung, Faser- od. Spaltungsrichtung 〈von Holz〉’ (Csűry: SzamSz.) Sz: szálas 1211 ? [szn.] (↑); 1519 zalaſſ (JordK. 147)

Vitatott eredetű. | 1 Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. vog.  (T.) sɛ̮jlā ’szálka, fadarab’; osztj.  (V.) saγəl ’forgács, szilánk, léc ‹a halrekesztéken›’; ? zürj.  (Sz.) ӡ́al ’fenyőfáklyához hasonlító léc v. faforgács ‹a varsában›’; md.  (E.) śalgo ’pálca, botocska; fullánk ‹rovaré›’, (M.) śalga ’ua.; tűlevelű fák levele’, (E.), (M.) śalgo- ’szúr’; finn salko ’hosszú rúd’; lp.  (norv.) čuolgo ’emelőrúd; rúd, amivel a hálót a jég alá tolják’ [fgr. *śalkɜ ’rúd, pálca, fatörzs’].  ≋  Megfelelői: juk. culgo ’feszítővas, feszítőrúd’, culgo- ’keresztülfúr, átfúr’.  ⌂  A szó belseji *lk > m. l hangváltozáshoz vö. →gyalog, →halad stb. A magyarban a legkorábban a 3. jelentés fejlődhetett ki a feltehetőleg finnugor alapjelentésből; a későbbi jelentések ebből alakultak ki, leginkább metaforikus úton. 2 Szóhasadás. |  ⌂  Belső keletkezésű, szóhasadással keletkezett az eredtinek feltehető →szil¹ ’hasad, reped’ igenévszó névszói értékű tagjából. Ebben az esetben a magyarban a 2. és az 5. jelentés lehetett az eredeti; ezek az ’elhasad, elreped’, ill. a ’vágott dolog, hasított dolog’ jelentésekből magyarázhatók, a kezdetleges varrásban alkalmazott anyag ugyanis hasított háncsszalag, bőrszalag stb. volt.

☞ NyK. 50: 341; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ kőszál, szalag, szálka, szil¹UN UEW. № 929