szuperál A: 1619 superalt (MNy. 79: 248); 1851 Szuperálta (NSz.); 1867 superál (NSz.); 1879 supėrál (Nyr. 8: 331) J: 1 1619 ’győz; fölényben van | siegen; die Oberhand gewinnen’ (↑); 2 1765 ’felülmúl, meghalad; legyőz | übertreffen; besiegen’ (NSz.); 3 [ki~] 1864 ’alkalmatlannak nyilvánít; szolgálatból elbocsát | für dienstuntauglich erklären; ausrangieren, wegwerfen’ (NSz.); 4 1867 ’sikerül; jól üt ki | gelingen; gut ausfallen’ (↑); 5 1879 ’működik | funktionieren’ (↑)

 Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. superare ’felülmúl; hátramarad, fennmarad’, (h.) ’fölöslegesnek bizonyul; sikerül’ [< lat. superus ’felső, legfőbb’ < lat. super ’fölé, fölött’].  ⌂  A régebbi és a nyelvjárási változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö. →salétrom, →sors stb.; az sz-es formához vö. →szakramentum, →szeptember stb. Az 1. jelentés a latin ige tárgyatlan használatát helyezi előtérbe, míg a 2. a tárgyasat. A 4. és 5. jelentés olyan szószerkezetekben jött létre, mint a jól szuperál ’jól működik’.  ⊚  Ma főleg a 3. és az 5. jelentésben fordul elő, a bizalmas nyelvhasználat elemeként.

☞ TESz.; EWUng.→ szoprán, szuverenitás