szotyog × A: 1302 Zuchugo [sz.] [szn.] (AnjOkm. 1: 49); 1766 szotyogni [sz.] (NSz.) J: 1 1302 ’szortyog, cuppog | quatschen’ (↑); 2 1766 ’hull, potyog | fallen, plumpsen’ (↑); 3 1789 ’selypít, gügyög | lispeln, lallen’ (NSz.)

szotyos × A: 1598 ? Zotyos [szn.] (OklSz.); 1795 szotyosódni [sz.] (NSz.); 1803 ſzotyós (Márton J.: MNSz.–NMSz. Molsch a.); nyj. zottyos (ÚMTsz.) J: ’túlérett, kásás 〈gyümölcs〉 | überreif 〈Obst〉’

szottyan A: 1668 ki szottyanna (NySz.) J: 1 1668 ’csúszik, pottyan | gleiten, plumpsen’ (↑); 2 [kedve ~] 1788 ’támad, keletkezik | anwandeln 〈Lust〉’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű tőből keletkezett szócsalád. |  ⌂  A tő eredetileg a lehulló lágy, puha tárgyak odaütődésekor hallható tompa zajok érzékeltetésére szolgált. Azonos a →szotyka, szotyol (→szotyola) tövével. A palatoveláris párhuzamosság alapján összefügghet a →zötyköl szócsaládéval is; vö. még (N.) szötyös ’túlérett ‹gyümölcs›’, amely a szotyos palatális párhuzamos alakja. Az igék végződései gyakorító, ill. mozzanatos képzők. A szotyos-é melléknévképző; vö. →piros, →szoros stb. A szotyog 2. és a szottyan 1. jelentése metonímia. A szotyos jelentése valószínűleg szintén metonimikus: a túlérett gyümölcs magától lehull. A szotyog 1. jelentéséhez vö. →cuppant, →szortyog, 3. jelentése pedig feltehetőleg metafora. A szottyan 2. jelentése, amely a köznyelvi jellegű bizalmas nyelvhasználatban is fel-felbukkan, a hirtelenség jegyével kapcsolódik az 1.-höz; vö. rittyent (→rittyen).

☞ TESz. szottyan a.; EWUng.→ szontyorít, szotyka, szotyola, szutykos, szutyongat, zötyköl