szolid A: 1824 solid (NSz.); 1849/ szolid (NSz.); 1863 legsolídebb (NSz.); 1874–1876/ szolíd (NSz.) J: 1 1824 ’alapos; kiegyensúlyozott | gründlich; ausgeglichen’ (↑); 2 1835 ’szilárd; megalapozott | fest; fundiert’ (Kunoss: Gyal.); 3 1865 ’megbízható | gediegen’ (Babos: KözhSzt.); 4 1871 ’egyszerű, szerény | schlicht, bescheiden’ (NSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. solid, solide ’szilárd ‹tárgy, eszköz›; megbízható, erkölcsileg kifogástalan’; ang. solide ’szilárd ‹tárgy, eszköz›; masszív; erős testalkatú’; fr. solide ’ua.’; stb. Főleg a francia nyelvből terjedt el [lat. solidus ’szilárd, rendíthetetlen, megbízható; aranypénz’]. ⇒⌂ A magyarba főleg német közvetítéssel került át. ⌂ A 4. jelentés a magyarban keletkezett a →szelíd hatására.