szolgabíró [6] A: 1404 Solgabirak (MNy. 13: 257); 1448 Solgabiro (MNy. 26: 330) J: 1 1404 ’a nemesség bírája; megyei főtisztviselő | Richter der Adeligen in den mittelalterlichen Komitaten’ (↑); 2 1610 ’esküdt; társbíró | Schöffe, Mitrichter’ (MNy. 53: 207); 3 1643 ’járási főjegyző | Bezirksbeamter’ (NySz.)

Összetett szó. |  ⌂  A →szolga + →bíró jelöletlen, birtokos jelzős, alárendelő összetétele. Az előtag arra utal, hogy a szolgabíró eredetileg a köznemesség (lat.  (k.) servientes regis [többes szám] ’királyi szolgák’) ügyeiben bíráskodott; a lat.  (k.) iudex nobilium ’a nemesség bírája’ megnevezés is erről tanúskodik. Ez a tisztség már a 13. században is létezett, később azonban a szolgabíró szó alacsonyabb rangú tisztségviselőre vonatkozott. A 2. jelentésre csupán a 17. századi, északkeleti városokban találunk adatokat. A járási főjegyzői tisztség, amelyre a 3. jelentés vonatkozott, a tanácsrendszer létrehozásával 1950-ben megszűnt.  ⊚  Ma csak történelmi szakszóként él.

☞ MNy. 13: 238; Horger: MSzav. 164; TESz.; EWUng.→ bíró, szolga