sziváj × A: 1766 szíváj (NSz.); 1787–1793 sziválly (MNy. 18: 209); 1790/ ſzivály (NSz.) J: 1 1766 ’ragadós, nyúlós, tapadós 〈agyagföld, talaj〉 | klitschig, viskos 〈Lehm〉’ (↑); 2 1793 ’rostos, nehezen rágható 〈étel〉 | ledern, zäh 〈Eßware〉’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A →szív¹ szóból jott létre -ály névszóképzővel. Ez a képző ritkán fordul elő melléknévképzőként; de vö. apály (→apad); vö. még →csekély, →kevély. Azonban nem zárható ki, hogy a sziváj eredetileg főnév volt, és a szófajváltás jelzői használatban ment végbe. A jelentésekhez vö. →szívós. ⊚ A sziváj székely nyelvjárási szó.
☞ TESz.; EWUng.→ szív¹