szittyó A: 1495 e. ſcitt·an (GuaryK. 28); 1583 zitthyo (Gombocz E.: BotTört. 130); 1596 Zithio (MNy. 58: 497); 1809 Szíttyó (NSz.) J: ’nedves, szikes réteken tenyésző, hengeres levelű, egyszikű növény | Binse (Juncus)’
Déli szláv vagy nyugati szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. sita ’káka’; szln. sitje ’nád, nádas’, (N.) sîtje ’káka’; cseh (N.) sítí ’ua.’; szlk. sítie ’kákával benőtt terület’; stb. [< szláv *se̯i- ’kötöz’]. Vö. még szln. (N.) sît ’káka’; cseh sítina ’ua.’; le. sitowie ’gyékény; nád, nádas’; stb. ⌂ A magyarba átkerült alak *sitьja [többes szám]. A szittyó alak végződéséhez vö. →istálló, →kagyló stb.
☞ MNy. 6: 65, 39: 5; Kniezsa: SzlJsz. 505; TESz.; EWUng.