szita A: [1237–1240] ? Sita [szn.] (PRT. 1: 782); 1374 Zyta [szn.] (OklSz.); 1405 k. ʒitha (SchlSzj. 1127.) J: ’finom lyukú szövedékből készült háztartási eszköz szemcsés v. porszerű anyag (különösen liszt) tisztítására | Sieb 〈haupts. Mehlsieb〉’ # Sz: szitás 1494 Scitas [szn.] (MNy. 13: 257) | szitál 1508 zitalas [sz.] ’rostál, rázogat | sieben, beuteln’ (DöbrK. 316); 1784 ’csepereg, szemerkél 〈eső〉 | rieseln’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 52)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. sito; szlk. sito; or. сито stb.: ’szita’ [< szláv *sĕj- ’vet’]. ≋ Megfelelői: újgör. σήτα; rom. sitǎ: ’szita’.
☞ MNy. 6: 62; Kniezsa: SzlJsz. 505; TESz.; EWUng.→ szezon, szitakötő