szirony² × [4] A: 1708 Szirnyos [sz.] (Pápai Páriz: Dict.); 1802 szironnya [ny-j] (NSz.); 1810 k. Szirogy, Sziroty (MNy. 61: 106); 1818 sziromos [sz.] (NSz.); 1833 Szilogy (Kassai: Gyökerésző 1: 411) J: 1 1708 ’a hónak olvadás után megfagyott felszíne | Harsch’ (↑); 2 1802 ’zúzmara; hódara, daraeső | Rauhreif; Graupelregen’ (NSz.)
Valószínűleg örökség, uráli kori tővel, magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. zürj. (Sz.), (V.) ćare̮m ’(kemény) jégkéreg a havon’; – jur. sirra ’hó; tél’; szelk. si̮re ’hó’; kam. səre ’ua., hóesés’; stb. [uráli *śarɜ ’(fagyott) hó, jégréteg a havon’]. ⌂ A végződés -n ~ -ny denominális névszóképző; vö. →gyertyán, →kemény stb. A szó belseji i-hez vö. →szil¹, →szil². ⊚ Nagy területen élő nyelvjárási szó. ⚠ A lengyelből való származtatása kevésbé valószínű.
☞ FUF. 2: 184; Kniezsa: SzlJsz. 953; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ szárazUN UEW. № 937