szipoly A: 1590 Szipol (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 69); 1604 Szipoly (Szenczi Molnár: Dict.); 1796 u. szipoj (NSz.); 1806 Sziboj (Nyr. 45: 26) J: 1 1590 ’moly | Motte’ (↑); 2 1796 u. ’gabonaféreg | Kornwurm’ (↑); 3 1801 ’ragadozó madár | Raubvogel’ (NSz.); 4 1807 ’pióca | Blutegel’ (NSz.); 5 1807 ’élősködő személy | Parasit’ (NSz.); 6 1832/ ’iszákos ember | Säufer’ (NSz.); 7 1850/ ’uzsorás | Reißer, Wucherer’ (Jókai: JubÖM. 10: 256); 8 1872/ ’szívószerv, szipóka | Säugrüssel’ (NSz.)

szipolyoz A: 1841 szipolyozása [sz.] (PestiH. 1841. aug. 25.: 572) J: [főleg ki~] ’kihasznál, kizsákmányol | ausbeuten’

A szócsalád alapja, a szipoly származékszó. |  ⌂  A →szív¹ ige szip változatának -l > -ly névszóképzős alakja; vö. →fogoly¹. Az 1. jelentést a moly szívóképességére vonatkozó hiedelem magyarázza. Az 5. és 7. jelentéshez vö. pióca (→pióka).  ⊚  Nyelvjárási, ill. állattani műszó.

A szipolyoz származékszó. |  ⌂  A szipoly igei származéka.  ⊚  A csak nyelvjárási szóként, ill. állattani műszóként élő alapszóval szemben ez az igei származék a választékos stílus szava.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 953; TESz.; EWUng.→ szív¹