szil² A: 1037/ Nogʒẏl [hn.] (MNL (OL) Dl. 200953); 1055 zilu kut (TA.); (†1015) 1220 k./ Scilfa (Györffy: DHA. I: 73); 1093/ Ʒẏlfa (MNL (OL) Dl. 208291, 55. old.); 1800 Szijj (MNy. 49: 540); nyj. szíjfa (ÚMTsz.) J: ’erdőben, vízparton más fákkal vegyesen élő, kemény anyagú, fogazott levelű, szárnyas termésű fa | Ulme (Ulmus)’ Sz: szilas (†1015) 1220 k./ Scilos ozov [hn.] (Györffy: DHA. 77)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Cser. (KH.) šol ’szil(fa)’; md. (E.) śeľej, śeľeŋ, (M.) śäľi ’ua.’; finn salava ’kecskefűz’ [fgr. *śala ’szil(fa)’]. A finnugor szó indoeurópai származtatása további vizsgálatot kíván. ≋ Megfelelői: lat. salix; ném. (ófn.) salaha, salha stb.: ’fűz(fa)’. ⌂ A szó belseji i ősmagyar kori i̮ előzményéhez vö. →szil¹.
☞ FUF. 2: 259; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ saláta, szilárdUN UEW. № 926