szervíroz A: 1843 szervirozó [sz.] (MNy. 71: 253); 1909 szervírozni [sz.] (Toldy G.: Varázsrontó) J: ’felszolgál, feltálal | servieren’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. servieren ’ételt felszolgál; feltálal’ [< fr. servir ’(fel)szolgál’ (lat. servire ’szolgál, ténykedik’)].  ≋  Megfelelői: szbhv. servirati; cseh servírovati; stb.: ’felszolgál, tálal; szervál, adogat ‹a teniszben stb.›’.

TESz.; EWUng. desszert, rezerva, szalvéta, szervusz