szerdék² ∆ A: 1565 szérdék (NySz.); 1711 szerdíket (ItK. 14: 341); 1759/ ? szerdékkel (NSz.); 1807 szerdék (NySz. 1. Szërdék a.); 1822 Szírdék (NSz.); nyj. szërdék (MTsz.); szördék (OrmSz.) J: 1 1565 ’szerzemény, zsákmány | Anschaffung, Gewinn, Beute’ (↑); 2 1820 ’(furcsa) dolog, tárgy | (sonderbares) Ding’ (NSz.); 3 1824 ’(különös) személy, teremtés, alak, szerzet | (merkwürdige) Person’ (NSz.); 4 1855–1860 ’szerkezet, szerkezeti alkatrész | Apparat; Bestandteil’ (MNy. 38: 309)

Származékszó. |  ⌂  Egy eredeti igenévszó igei értékű tagjából, amelynek névszói értékű tagja a →szer². A végződés -dék névszóképző; vö. →szerdék¹, →szándék stb. A szó keletkezésének alapján feltehető alapszónak ’rendez, elrendez; egymáshoz illeszt, összeilleszt’ jelentése lehetett; ehhez vö. a →szer² ’sor; csoport; réteg’ jelentését; a jelentésekhez vö. még →szerez. Szerkezetét tekintve a szó azonos a →szerdék¹-gyel, ám attól függetlenül jött létre.  ∼  A szerdák ’összegyűjtött hadnép, sereg; csőcselék, csürhe’  (1791: NSz.) éppúgy lehet a →szerdék¹ adata, mint a →szerdék²-é.

☞ MNy. 30: 182; TESz.; EWUng.→ szer²