szer² A: 1372 u./ ʒeruel (JókK. 35); 1416 u./¹ zėꝛėuèl (BécsiK. 53); 1416 u./² ʒèꝛenèc (MünchK. 54ra); nyj. ször (MTsz.) J: ‹fn› 1 1372 u./ ’rend, elrendezés | Ordnung; Anordnung’ (JókK. 107); 2 1372 u./ ’megfelelő mód, eljárás | Weise, Verfahren’ (JókK. 35); 3 1372 u./ ’időbeli sorrend, egymásutániság | zeitliche Reihenfolge’ (JókK. 53); 4 1416 u./¹ ’sor; réteg 〈a Vulgáta-beli téves fordítás nyomán〉 | Reihe; Schicht’ (BécsiK. 148); 5 1416 u./² ’(ember)csoport, közösség | Gruppe (von Menschen), Gemeinschaft’ (); 6 1456 k. ’mérték, mértéktartás | Maß, Zurückhaltung’ (SermDom. 1: 160); 7 1527 ’vminek a darabja, része | Teil von etw’ (ÉrdyK. 59); 8 1531 ’felszerelés, vmihez hozzátartozó holmi, vmihez szükséges eszköz | Gerät’ (ÉrsK. 59); 9 1541 e. ’hatékony anyag | Mittel, Arznei’ # (RMNy. 2/2: 47); 10 1748 ’szolgálatban sorra kerülő személy | an die Reihe kommende Person (im Dienst)’ (NySz. kapus-szer a.); 11 1757 ’szertartás | Zeremonie’ (NSz.); 12 1798 ’geometriai arány | geom Verhältnis’ (NSz.); 13 1863 ’szerződés; szövetség | Vertrag; Bündnis’ (NSz.) | ‹mn› 1613 ? ’ügyes, képes, készséges; ügyeskedő | bereitwillig; geschickt’ (NySz.), 1790 ’ua.’ (NSz.) Sz: szertelen 1470 ʒertelen ‹hsz› (SermDom. 2: 221); 1517 ‹mn› (DomK. 62) | szertelenít 1470 ʒerteleneth ’rendetlenné tesz’ (SermDom. 2: 249) | szeres 1522 Sceres [szn.] (MNyTK. 86: 46) | szertelenkedik 1630 szertelenkedik (NySz.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (AK.), (P.), (Szo.) sir ’mód’, (É.) sir ’ua.; jelleg; fajta, nemzetség; hagyomány, szokás, népszokás’; osztj.  (DN.) sir ’jellegű, -féle’, (O.) śir, sir ’hagyomány, szokás; törvény; -féle’; zürj.  (R.) śer ’szokás, hagyomány, divat, mód’; cser.  (KH.) sər ’lelkület; jellem, természet, mód; szokás, minőség; felépítés, szerkezet’; – jur. śerɁ ’dolog, ügy; rossz dolog; ‹névutóként› módon’; jen. śieɁ ’dolog, holmi’; tvg. sier ’ua.’ [uráli *śerɜ ’sor, rend’].  ≋  Megfelelője: juk. ša, šair ’valami’.  ⌂  Magyar alaktani tulajdonságai alapján feltehető korábbi igenévszói jellege; vö. →szerelem, →szerk stb. A jelentések alapja az igenévszó vélelmezhető ’csatlakozik vkihez, egymáshoz kapcsolódnak; összefogás, egyesülés’ jelentése lehetett; a kései főnévi jelentések esetében feltehető a származékok és összetételek jelentésbesugárzása. – Anonymus népetimológiásan összekapcsolja a ſcerÿ (→szer¹)  [hn.] szót a szer²-vel, és tévesen ’rendezett, rögzített’ jelentést tulajdonít neki. – A szer² előbb névutóvá fejlődött; vö. 1416/¹Vtolzeꝛen ’utolsó sorban’  (BécsiK. 90); ez később számhatározó, ill. időhatározó-raggá fejlődött; vö. 1372 u./ʃʒokʒor ’sokszor’, elewʒer ’először’  (JókK. 45, 6).  ∼  A →szer² taggal alkotott összetett szók: (R.) szerbeszéd ’elbeszélés’ (vö. 1372 u./ʒerbeʒedet(JókK. 122)); (N.) félbe-szerbe ’félig-meddig; befejezetlenül’ (az előtaghoz vö. →fél²); stb.

Paasonen: s-Laute 107; NytudÉrt. 30: 3; NyI. 2: 117; TESz. szer a., félbeszerbe a. is; MSzFE.; EWUng. egy-, ékszer, élelmiszer, fészer, fűszerszám, gyalog-, gyógy-, hang-, közép-, lő-, módszer, mű-¹, ószeres, pót-, rendszer, sor¹, szak-, szépszerint, szerdék¹, szerdék², szerel, szerelem, szerény, szerep, szerez, szerint, szerk, szerszám, szertartás, -szerű, szerv, vegy-UN UEW. № 957