szemölcs A: 1405 k. ʒwmwlche [sz.] (SchlSzj. 1983.); 1488 ſemelche [sz.] (MNy. 16: 79); 1550 e. ? szwmeolychoet [sz.] (MNy. 57: 357); 1572 ʒemo̗lchew [sz.] (ZsélyiSzj.); 1577 k. ʒeͦmeͦlchÿeͦ [sz.] (OrvK.); 1585 Szoͤmwlsw [sz.]; Szoͤmwtsw [sz.] (Cal. 430, 19); 1590 szimoͤlczuͤ [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 93); 1604 Suͤmoͤczoͤ [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Verrúca a.); 1690/ sümölcsről (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 309); 1767 Szömö́lts (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 1773 szőmőcsek [sz.] (MNy. 60: 490); 1775 Szömörts (NSz.); 1808 Szemölts (Sándor I.: Toldalék); 1870 szėmölcs (CzF.); nyj. csömőcsík [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 1405 k. ’bőrkinövés, bibircsók | Warze’ # (); 2 1828 ’ingerfelfogó kiemelkedés, mirigy a bőrön, nyálkahártyán | Papille’ (NSz.) Sz: szemölcső 1405 k. ’bőrkinövés, bibircsók | Warze’ # () | szemölcsény 1740 e. szömőcsények ’bőrkinövés, bibircsók | Warze’ (Századok 17: 364) | szemölcsök 1755 szemöcsek ’bőrkinövés, bibircsók | Warze’ (MNy. 60: 490)

Származékszó. |  ⌂  A →szem ’mag, (gabona)szem’ szó -őcs kicsinyítő képzős származéka; a szó belseji l téves hangtani visszafejtés eredménye. Az elnevezés alapja feltehetőleg a szemölcs és a gabonaszem közötti hasonlóság. A szó eleji s-es és szó belseji r-es változatok keletkezésében a →sömör hatása is közrejátszhatott. A 2. jelentés az orvosi szaknyelvben jött létre. A származékok ma csak nyelvájási szinten élnek.

MNy. 20: 60; TESz.; EWUng. szem