szelence¹ × A: 1405 k. ʒelence (SchlSzj. 1124.); 1533 seloͤncze, Seluͤncze (Murm. 2439., 1869.); 1805 szëlëncze (NSz.) J: ’doboz; persely | Büchse, Dose; Buchse’
Jövevényszó egy déli szláv vagy nyugati szláv nyelvből. | ≡ Szbhv. slanica ’sótartó’; szln. solnica ’ua.’; cseh solnice ’sóraktár’; szlk. solnica ’ua.’; stb. [< szláv *solь ’só’]. ⌂ A szelence alak palatális irányú hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett, olyan szavak hatására, mint a →kemence, →medence stb. Eredeti jelentése ’sótartó’ lehetett, ez azonban a magyarban nem mutatható ki. – Korábban az irodalmi nyelvben is használatos volt.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 496; TESz.; EWUng.→ szalonna