szardella A: 1600 k. szardellát [✐] (Radvánszky: Szak. 155); 1709 szardelle (TörtTár 3: 196); 1770 Szardelat, szardeli (MNy. 60: 490); 1788 Szardélik (NSz.); 1793 szárdella (NSz.); 1793 szardel (NSz.); 1795 szárdellye (NSz.); 1821 Szerdella (NSz.) J: ’apró heringféle (tengeri) hal | Sardelle’
Olasz jövevényszó, esetleg a németből is jöhetett. | ≡ Ol., (rom.), (mil.) sardella, (vel.) sardela: ’szardella’; – vö. még ném. Sardelle ’ua.’. Az olaszban a sarda ’szardínia’ szóból keletkezett. ≋ Megfelelői: cseh sardel; le. sardela; stb.: ’szardella’. ⌂ A szó eleji sz-hez vö. →szamár, →szappan stb. A szóvégi i-hez vö. →gázsi, →módi stb. A szardel alakhoz esetleg vö. →beszéd, →lapát stb.
☞ MNy. 66: 162; TESz.; EWUng.→ szardínia