szalad² × A: 1395 k. ʒalad (BesztSzj. 824.) J: 1 1395 k. ’csíráztatott gabona, maláta | Malz’ (↑); 2 1708 ’kása; egy fajta sült tészta | Grütze, Brei; Art Kuchen’ (Pápai Páriz: Dict.) Sz: szalados 1449 Zalados [szn.] (OklSz.); 1588 ʒalados ’malátatartalmú | malzhaltig’ (MNy. 62: 351); 1600 k. ’maláta | Malz’ (BrassSzt. 29.); 1793 ’kása; egy fajta sült tészta | Grütze, Brei; Art Kuchen’ (NSz.)
Szláv jövevényszó, esetleg a szerbhorvátból vagy a szlovénból. | ≡ Szbhv. slad; szln. slad; – szlk. slad; or. солод; stb.: ’maláta’ [< szláv *solь ’só’]. ⊚ A szerbhorvátból vagy szlovénból való származtatás mellett szól a szóföldrajzi helyzet is; a szalad székely nyelvjárási szó, a szalados származék pedig dunántúli.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 485; TESz.; EWUng.→ szalonna