szak² × A: 1522 ? Zakws [sz.] [szn.] (MNyTK. 86: 62); 1693 Szak (NySz.); nyj. cakk (ÚMTsz.) J: 1 1522 ? ’toka | Doppelkinn’ (↑), 1693 ’ua.’ (↑); 2 1781 e./ ’begy, golyva; állon lógó, csüngő szemölcs, bibircsók 〈sertéseknél, alvásnál stb.〉 | Kropf; baumelnde Kinnwarze 〈bei Schweinen, Schafen usw.〉’ (NSz.)

szaka † A: 1533 Saka (Murm. 710.); 1578 szakaia (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 289) J: 1 1533 ’nyelvcsap, uvula; nyeldeklő, torok | Zäpfchen; Kehlkopfdeckel’ (↑); 2 1578 ’nyaki mirigyek gyulladása, tályogja | Entzündung, Eiterbeule der Halsdrüsen’ (↑); 3 1590 ’torokbetegség; torokgyík | Halskrankheit; Rachenbräune’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 87); 4 1693 ’toka | Doppelkinn’ (NySz.); 5 1793 ’〈különféle növények neveként〉 | 〈zur Benennung versch. Pflanzenarten〉’ (NSz.); 6 1815 ’lándzsa, szigony, halfogó horog stb. visszahajló hegye | Haken der Lanze, der Fischgabel, des Angelhakens usw.’ (NSz.); 7 1878 ’pofaszakáll | Backenbart’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, talán ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. Kāšγ. sakak ’áll’; csag. sakak ’toka’; csuv. soχa , suχa ’kopoltyú’; stb. [< török *saqa- ’lóg, csüng’].  ⌂  A magyarba átkerült alak *saqaq lehetett; a szóvéghez vö. →csipa, →eke stb. Eszerint a szuka lehet az eredetibb alak, abból jöhetett létre a szak az E/3. személyű birtokos személyjelként felfogott szóvég elhagyásával. A szaka 1., 3. és 7. jelentése metonímia, a 6. jelentés valószínűleg metafora az eredeti 4., ill. 2. jelentés alapján. Növénynévként való használata (5. jelentése) egyes növények szárának göcsörtösségén alapul.

☞ KSz. 10: 348; Nyr. 47: 82; TESz.; EWUng.→ szakáll