szak¹ × A: 1405 k. eʒak (SchlSzj. 101.); 1750 ſzak (Wagner: Phras. Plaga a.) J: 1 1405 k. ’darab | Teil’ (↑); 2 1750 ’környék, vidék, táj, országrész | Gegend, Region’ (↑); 3 1808 ’darabka; részecske | Stückchen; Teilchen’ (Sándor I.: Toldalék); 4 1815 ’bekezdés, szakasz | Abschnitt, Paragraph’ (NSz.); 5 1827 ’oldal | Seite’ (NSz.); 6 1833 k. ’bevágás, rovátka 〈kerékabroncson〉 | Einschnitt, Kerbe 〈am Radreifen〉’ (NSz.) R: szaká, szaka [összetételben] 1510 ebedevd chaka [t-sz] ’mialatt, miközben | während’ (MargL. 36r), de vö. →éjszaka

Örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. |  ≡  Osztj.  (Vj.) jöŋsăk ’jégkása’ (jöŋk’jég’), (Likr.) săk ’finomra darált ‹pl. só›’, (DN.) săχat- ’széttörik, szétroncsol, szétzúz ‹edényt, poharat, csónakot stb.›; széttörik, szétzúzódik ‹jég›’; ? finn sukku’szétzúzott állapot’, lyödä sukuksi ’darabokra szétver’ (lyödä ’csap, ver’) [ugor *śakkɜ vagy esetleg fgr. *śukkɜ: ’darab, rész’].  ⌂  A szó belseji *kk > m. k hangváltozáshoz vö. →rak, →sok stb. A magyarban eredetileg igenévszó lehetett, ’darabka; darabjaira hull, ill. apróra törik’ jelentéssel. Eredeti jelentése az 1. jelentés (vö. még →éjszaka, →észak). A 4. jelentés a nyelvújítás korában jött létre olyan összetételekben, mint az időszak, versszak stb. A szaká ~ szaka alakok megszilárdult ragos alakulatok -á (> a) latívuszraggal keletkeztek.  ∼  Idetartozik: szaka ’időszak’  (1790/: NSz.), amelynek szóvégi a-ja birtokos személyjel lehetett.  ≁  A (R.) szak ’kása, pép’  (1600 k.: Radvánszky: Szak. 196) a →zok-hoz tartozik.

☞ MNy. 63: 465; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ éjszaka, észak, szakad, szakasz, szakmányUN UEW. № 924